Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A birkózás stratégiai elemzése Peking után

2009.01.26
A birkózás stratégiai elemzése Peking után

Barna Tibor, Fodor Tamás
Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Küzdősportok Tanszék, Budapest
 
 
 
A sport XX. századi társadalmi funkcióiban egy igen jelentős változás követke­zett be, amikor markánsan megjelent benne az üzlet és annak szelleme. A sport üzletté válása felkeltette a média érdeklődését is, és ezzel párhuzamosan olyan je­lenségek kerültek elő, amelyek eredendően idegenek a sport szellemiségétől a fa­ir play fogalmától.
A jelenlegi helyzet józan elemzését felelős politikusaink máshogy látják. A fel­készülés során nem lehet nem figyelembe venni a legnagyobb ellenfelek stratégi­áját, szociális hátterét, anyagi lehetőségeit.
 
A Magyar Sportszövetség (MS) főtit­kárának becslése szerint (1988-ban) az állami pénzek a sport összköltségeinek alig tíz százalékát fedezték. A magán­szektor - a nagy multinacionális vállala­toktól a honi kisvállalkozásokig - reklábefizetéseivel a sport szükségleteinek csupán további tíz százalékát teremtet­te elő.
Az Országos Testnevelési és Sporthi­vatal (OTSH) közgazdasági főosztályve­zetőjének korábbi becslése szerint az állam, s az állami vállalatok 1990 és 1994 között legalább 24 milliárd forint­tal csökkentették a magyar verseny­sportnak nyújtott támogatásukat. For­rás hiányában tovább folytatódott a csaknem 145 (más becslés szerint 160-170) milliárd forint értékű, magyar sportléte­sítmény-állomány züllése.
A leépülés természetesen a sportban dolgozó versenyzői, edzői létszám vátozásával is kifejezhető: 1984-1988 kö­zött az igazolt sportolók száma több mint tíz százalékkal, az edzőké húsz százalékkal csökkent. (Azt már régóta tudjuk, hogy körülbelül 3000 sportoló­ból lesz egy olimpiai bajnok.) A sport­egyesületek száma pedig 1988 és 1991 között 3307-rôl 2176-ra, több mint ti­zenkilenc százalékkal apadt, a szakosz­tályoké csaknem 24 százalékkal lett ke­vesebb, az igazolt versenyzők száma ti­zenkét százalékkal, a minősített edzőké huszonhét százalékkal zsugorodott.
Így kezdődött, és ez a tendencia nem változott napjainkig.
Edzőtermekre, uszodákra, nevelő-edzőkre, iskolai létesítményekre nincs, kitüntetésekre és díjátadóünnepségek­re mindig van pénz a magyar sportban’’ (Szöllősi, 2008.)
Egy olyan szűk kör osztogat ilyenkor kitüntetéseket saját tagjainak, amely ezekért a négyévenkénti parádékért cserébe csendben asszisztált ahhoz, hogy Magyarország a tizenhat, tizenegy meg tíz aranyérmes sportnagyhatalomból egyre inkább sajnálatra méltó országocska legyen".    (Szöllősi, 2008.)
Ez a szemlélet vezetett ide. Ezért van az, hogy Pekingben már csak olyan sportágakban nyertünk aranyérmet, amelyek jószerével eladhatatlanok, s amelyeket (csak ezt soha sem valljuk be magunknak) másutt jobbára amatőrök űznek, s az ellenfelek nagy része nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy állami meg szponzori pénzekből, civil foglalkozás nélkül tengesse az olimpiák közötti hétköznapokat.
Ez a szemlélet az oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben felépítették a ma­gyar sport nagy hazugságát: viszonylag olcsón előállítható" (kevés országban űzött, idehaza is pár száz fős bázissal megoldható sportágakban nyert) olim­piai aranyérmek mögé bújva sportnagy­hatalomról handabandáztak, miközben az ország lebetegedett, elhízott, alkoholista lett, és minden korábbinál ala­csonyabb szintre süllyedt a szabadide­jükből valóban a testmozgásra is áldozó polgárok száma.        (Szöllősi, 2008.)
Birkózásban, csakúgy, mint a többi taktikai sportban is, a váratlanul megje­lenő, rövid időn belül nehezen érthető és tisztázható, sőt eddig a versenyzőelőtt ismeretlen küzdőhelyzetben a mentális és motoros válaszadásra kész­tető kihívások és megoldásmódjuk olyan eredmény-centrikus hozzáállást feltételeznek, amelyek alapvetően az információk leadásán, felvételén és fel­dolgozásán nyugszanak. Ez a folyamat már az adott verseny, vagy mérkőzés előtt az ellenfél aktuális állapotáról való információgyűjtéssel megkezdődik.
Ezt tettük mi is, amikor utánajártunk, hogy a világelső orosz birkózás milyen stratégiai terv szerint készült Athén után a következő olimpiára, Pekingre. Az orosz birkózó szövetség elhatáro­zása, hogy jelentősen fejlessze az egyes régiókban a birkózósportot, leg­főképp a gyermekbirkózást, valósággá vált. A szövetség, - saját finanszírozában - az ország egyes régióiban 1000 komplett edzőtermet épített, 10 000 birkózószőnyeget vásárolt, és 30 000 komplett sportöltözéket osztott szét az egyes válogatott kereteknek, és klub­csapatoknak!
A pekingi olimpiai játékok eredmé­nyességének javítása érdekében a következő intézkedéseket hozta:
1. A válogatott keret tagjaival (8 fő/súlycsoport) szerződést kötött (az olimpia időpontjáig tart), amely a következő fizetéseket foglalta magában:
I.       kategória (Olimpiai, vb, Eb aranyémesek) - 5000 USD/hó
II. kategória (világversenyek érmesei) - 3000 USD/hó USD/
III.   kategória (világversenyek pont­ szerzői, + a junior világvers. érmesei) - 2000 USD/hó
Az anyagi juttatások a nevezett versenyzők edzőit is ugyanolyan mértében megillették!
A 2008. évi Pekingi Olimpiai Játékok aranyérmes, és dobogós helyezést el­ért orosz birkózóinak összes jutalma 4 millió dollárt tett ki!
2008. augusztus 28-án, az Orosz Bir­kózó Szövetség vezetőinek, és az émes helyezést elért sportolóinak ünepélyes találkozójára került sor. Szulejmán Kerimov alelnök (a Nafta-Moszk­va Olajipari cég vezérigazgatója) által előterjesztett prémiumokat adták át, nem csak az érmes helyezést elért ver­senyzőknek, hanem a klubedzőknek is.
Mindez a Birkózz és győzedelmes­kedj!" nemzeti birkózósportot fejlesztő program keretein belül került megha­tározásra (ez a 4 éves program az Oroszországon belüli egyes régiók sportágfejlesztését tűzte ki célul, új edzőtermek, felszerelések, birkózó­szőnyegek, illetve az edzők fizetését biztosítja).
Az olimpiai bajnok versenyzők, a szö­vetségtől 500 ezer dollár, a második he­lyezettek 100 ezer dollár, a harmadik helyezettek 50 ezer dollár összeget kaptak. Minden érmes versenyző saját edzője 100 ezer dollárt vehetett át. Ezt a jutalmat a szövetség határozta meg. Ezen kívül minden versenyzőt a saját autonóm köztársasága is jutalmazza, pl. Ramzan Kadirov csecsen elnök (Szai
tev, Albiev, Mankiev és Hustov részére, ők csecsen-ingus, illetve kabardír-balkár (kaukázusi  nemzetiségűek) további 500 ezer dollár jutalmat adott.

További érdekesség, hogy Mavlet Batirov prémiumának nagy részét a da­gesztáni sportiskolák részére ajánlotta fel, egy a birkózók részére alapított sportalapítványon keresztül. Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök, és Vlagyimir Putyin nyílt levélben gratulált az aranyérmes birkózóknak forrás: wrestrus.ru - az Orosz Birkózószövet­ség weblapja).

A harmadik olimpiai bajnokságát nyerő Buvajszar Szaitevhez intézett levelé­ben a következőket írta:
Tisztelt Buvajszar Hamidovics!
Szívből fogadja gratulációmat, immá­ron a harmadik olimpiai bajnoki titulus elnyerésében, az Ön sportkarrierje so­rán. Csodálatos győzelmeket aratott a hihetetlenül magas színvonalú ellenfe­lekkel szemben, és ismét igazolta egé­szen különleges képességeit. Az sza­badfogású birkózást kedvelő szurkolók ismét csodálhatták az Ön sajátos birkó­zó képességeit, csodálatos technikáját és küzdeni akarását.
Kívánok Önnek minden jót, új sikere­ket és jó egészséget.
D. Medvegyev
Vlagyimir Putyin levele: Tisztelt Buvajszar Hamidovics!
Örömmel gratulálok Önnek, legújabb győzelmének alkalmából. A XXIX. Olim­piai Játékokon ismét bizonyította egé­szen sajátos klasszisát. Ön háromszor nyert bajnoki címet, és beírta nevét a Nagy bajnokok" aranykönyvébe, - erősítve nemzeti csapatunkat.
Csak így tovább! Üdvözlettel:

V. Putyin

A valódi magyar sport megteremtése tehát nem a jelenlegi évi egy-két milliádos sporttámogatást emésztené fel, hanem jelentősen többe kerülne, és hozzá a fájdalmas struktúra átalakítás. A befektetés természetesen évek múva térülne meg, de akkor többszörösen, (csökkenne a már általános iskolás ko­rában cukorbeteggé válók száma), az egészséges, munkaképes, saját sorsát kezébe vevő, táppénzre és rokkant­nyugdíjra nem szoruló munkáskéz által termelt profitból. De kinek kell ez? A sport- és egész­ségügyi lobbinak  biztosan nem. Nekik az a jó, ha nem változik semmi.

Azt, hogy nemzetek
nyom nélkül tűntek el,
Arra a történelem
ad magyarázatot
- Egyetlen egyszerű igazság
rejlik minden ok mögött;
Elbuktak, mert az emberek
nem voltak fittek.

Rúdyard Kipling

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.